Gyerekkoromban, néha, amikor nagyon unatkoztam, azzal szórakoztattam magam - úgy, ahogyan csak a gyerekek tudják magukat a saját gondolatvilágukkal szórakoztatni -, hogy vajon mi minden történhet e számomra unalmas pillanatban szerte a világon. Hogy miközben én a sötét szobámban, a meleg ágyamban fekszem, és az elmúló nap kalandjaitól zúgó fejjel várom a lassan érkező álmot, vagy várom, hogy a reggel szokásos neszei meginduljanak a szomszéd szobából, a világ másik pontján mi minden történhet vajon.
Lehet, hogy valahol éppen most születik meg egy gyerek. És miközben sírásával könnyeket csal a saját és az őt várók szemébe, lehet, hogy valahol épp most hullik élettelenül a paplanra egy elvékonyodott kéz egy hosszú élet végén, egészen más könnyeket fakasztva gyászolók szeméből.
Valahol éppen most ölelik meg újdonsült szülők először az újszülött gyermeküket, máshol pedig épp most ölelik meg felnőtt gyermekek utoljára szüleiket.
Lehet, hogy valahol most csúszik bele először egy kéz egy meleg tenyérbe, ujjak összefonva, miközben valahol máshol sértődötten kapja ki valaki a kezét társa kézfogásából, haragos fintorral az arcán.
Lehet, hogy valahol most veszik össze két barát, és a világ egy másik pontján most köt békét két régi haragos.
Lehet, hogy valakinek épp most szólal meg az ébresztőórája, felverve őt egy mély álomból, miközben a világ egy másik pontján valaki egy halk kattanással épp leoltja éjjeliszekrényén a villanyt, hogy a sötétben az álmok színes országába léphessen.
Lehet, hogy a világon most hagyja el a földet egy repülő, miközben máshol egy másik épp leteszi kerekét a szilárd talajra, megkönnyebbült sóhajt előcsalva az izguló utasokból.
Lehet, hogy valahol épp most köti meg valaki élete üzletét, valaki más, valahol máshol pedig felbont egy levelet, ami számára teljes kudarcot jelent.
Lehet, hogy valahol most fújnak el szülinapi gyertyákat egy tortán, máshol meg épp kelnek a pékek kenyeret sütni.
Lehet, hogy valaki pont most ejt ki egy üvegpoharat ügyetlen ujjai közül, máshol és mások pedig hasonló üvegpoharakat emelnek koccintásra egy ünnepi ebéd alkalmából.
Lehet, hogy valahol most először találkozik össze két szempár sugara, amik innentől évekre összefonódnak. Valahol most csattan el először egy csók. Most csúszik el valaki a jégen. Most üti be másvalaki a fejét, ahogy felnéz a nevét hallván. Most hangzik el egy várva várt mondat. Most fordul óriásit egy ember élete...
---annyi minden történhet most!
És miközben unalmas perceimben azon gondolkoztam, hogy mennyi minden történhet szerte e világban, valahol épp gyerekek kergették hangos visítással egymást, nem törődve azzal, hogy a világon máshol éppen mi zajlik.
Hasonló Morzsák:
