Kisgyermekkorom óta orvos akartam lenni, így pályafutásomat aneszteziológus és intenzív terápiás orvosként kezdtem. Az aneszteziológia és az intenzív terápia számomra a mai napig az orvostudomány egyik legösszetettebb ága, nagy háttértudást és gyors döntési képességet igényel.

Az orvosi egyetem után néhány évvel orvos-közgazdász szakra mentem, így bepillantást nyertem a gazdasági életet mozgató mechanizmusokba, a vállalati szféra működési elveibe, gazdasági szervezetek mindennapi nehézségeibe. Érdeklődésem fókuszában a magyar egészségügy gazdaságtana állt. 

2016 januárjában egy orvos szakmai szakszervezet alelnöki posztjára jelöltek, innentől kezdődött egészségügyi aktivista tevékenységem. Tapasztalatot szereztem TV, rádió- és újságszereplések, illetve politikai szereplőkkel való tárgyalások terén.

A szakszervezeti szerepvállalásom befejeztével az alapítványi mozgástér felé vettem az irányt: tagja vagyok a 2018-ban indult Jobbulást! Alapítvány csapatának. 2018 végén a néhai 1001 orvos hálapénz nélkül mozgalom régi tagjaként csatlakoztam egy olyan orvoscsoporthoz, akik 2019 decembere óta végül a Magyar Orvosi Kamarát is vezetik. 2019 óta a Magyar Orvosi Kamara holdudvarában tevékenykedem, egyebek között a szervezet hivatalos folyóiratának, az Orvosok Lapjának főszerkesztője vagyok.

Minél több emberi sorsot láttam orvosként, annál inkább kialakult bennem egy sajátos hiányérzet. Napjaink orvostudománya ugyanis főleg a testtel foglalkozik, gyógyítói munkánk során, legyen az orvosi kommunikációnk vagy szakmai gondolkodásunk, gyakran figyelmen kívül hagyjuk azt a szubjektívumot, amit pszichének nevezünk.

Orvosi képzésünk során nem kaptunk teljes eszköztárat ahhoz, hogy be tudjuk vonni a pszichét a test gyógyításába, vagy hogy egyáltalán számba vegyük, mint egy fontos, a betegségek keletkezésében és lefolyásában is fontos faktort. Hiszem márpedig, hogy a test és a psziché nem szétválasztható, az embert csak bio-pszicho-szociális egészében lehet megítélni és gyógyítani.

Közgazdasági tanulmányaim során érdekelni kezdtek egy szervezeten/vállalaton belüli folyamatok, illetve azok hatása az adott szervezet működésére és egészségére. Először vállalati coaching és szervezetfejlesztés irányába indultam, szervezeti dolgozók mentális egészségével foglalkoztam. A coaching egy gyakran alulértékelt, de megfelelően használva abszolút hiteles módszertan mindennapi élethelyzeti elakadások, a pszichés működés apróbb, felszínes mozgatórugóinak megértésére. 

A vállalati coaching világában egyre jobban kezdett érdekelni az aktuális vállalati problémákon túl a mélyebb lélektan mind szervezeti, mind egyéni szinten. Érdeklődésem egyre inkább erre terelődött, így született meg bennem végül az elhatározás, hogy megkezdjem hosszú és talán soha teljesen véget nem érő, hivatalos pszichoterápiás képzésemet.
A pszichoterápián belül számomra a legvonzóbb irányzat a pszichodinamikus pszichoterápia és annak derivátumai (standard analízis, analitikusan orientált munka, pszichodinamikus rövidterápiás irányzatok, áttétel-fókuszú pszichoterápia), így módszertanilag is leginkább ezeket követem, ezekben képződtem és képződöm folyamatosan. A szemléletvilágomat emellett jelentősen formálta az orvos mivoltom is, így a mai napig kiemelten érdekelnek a pszichoszomatikus és szomatopszichés kórképek.

Hiszem, hogy nem beszélhetünk testi egészségről pszichés egészség nélkül. Hiszem, hogy méltánytalanul keveset foglalkozik jelenleg az orvostudomány és a modernkori társadalmunk a pszichés folyamatokkal, és azoknak az élet minden területére való ráhatásával. Márpedig az ember egészként való megközelítéséhez, a tényleges egészség eléréséhez egyaránt figyelembe kell venni a testi, lelki és a szociális egészséget is.