Dr. Máté-Horváth Nóra vagyok, hivatásom szerint orvos, orvos-közgazdász és coach.

Kisgyermekkorom óta orvos akartam lenni, mert mindig is lenyűgözött az emberi szervezet bonyolult szépsége és törvényszerűségei.

Az egyetemen végezve aneszteziológus és intenzív terápiás orvosként kezdtem a pályafutásomat, ami számomra a mai napig az orvostudomány egyik legszebb és legösszetettebb ága.

Orvosként megtanultam tisztelni az emberi szervezetet, felismerni bizonyos betegségeket, és egy nagy csapat tagjaként gyógyítani az emberi testet. 

Orvosi tevékenységem már a kezdetektől összefonódott a fiatalabb generáció,  az orvostanhallgatók oktatásával. Diákjaim tanítottak meg csoportban gondolkozni, a csoportot egységként kezelni, és mégis figyelemmel kísérni a benne rejlő egyéneket külön-külön is. Az oktatás iránti szeretetem a mai napig kísér.

Néhány év orvosi és oktatási tevékenység után elvégeztem a Budapesti Corvinus Egyetem orvos-közgazdász posztgraduális képzését, így bepillantást nyertem a gazdasági életet mozgató mechanizmusokba, a vállalati szféra sajátos működési elveibe, gazdasági szervezetek mindennapi nehézségeibe.

Ezzel párhuzamosan kaptam lehetőséget 2016 januárjában egy orvos szakmai szakszervezet, a Rezidensek és Szakorvosok Szakszervezete alelnöki posztjának betöltésére, megismervén a non-profit szervezetek működésmódját, a szervezetépítés nehézségeit, valamint azt az örökös harcot, amit egy szakmapolitikai mezőn vívni lehet az igazságért, az igazságosságért és egy elképzelt, de olykor elérhetetlennek tűnő ideálért. Tapasztalatot szereztem TV, rádió- és újságszereplések, illetve politikai szereplőkkel való tárgyalások terén.

A szakszervezeti szerepvállalásom befejeztével pedig az alapítványi mozgástér felé vettem az irányt: tagja vagyok a 2018-ban indult Jobbulást! Alapítvány kicsi, de lelkes csapatának.

Bár ez a három tevékenységem nem kapcsolódik szorosan sem az orvosi, sem a coach-i mivoltomhoz, fontos részei életutamnak, és mint ilyenek jelentősen formálták a világról alkotott képemet.

Orvosként látunk csodás gyógyulásokat, születéseket, örömöt és reményt; de ugyanígy hamar szembesülünk a fájdalommal, a kudarccal, a szomorúsággal és a halállal is.

Minél több emberi sorsot láttam, annál inkább kialakult bennem egyfajta hiányérzet.

Néhány évvel pályafutásom megkezdése után úgy éreztem, a mai nyugati orvostudomány főleg a testtel foglalkozik, de a lélekkel kevésbé. Mert bár a test működési mechanizmusai sem mindig egzaktak, mégis kézzel foghatóbbak, mint az a beláthatatlan szubjektívum, amit léleknek nevezünk.

Orvosi képzésünk során nem kaptunk teljes eszköztárat ahhoz, hogy be tudjuk vonni az emberek lelkét testük gyógyításába. Hiszem márpedig, hogy a kettő nem szétválasztható.

Saját önismereti utamat járva, saját tapasztalásaimon keresztül született meg bennem az az igény, hogy egyre tudatosabban figyeljek az emberek lelkére, és ha tudom, ugyanannyira segítsem a lelki egyensúlyukat megtalálni és fenntartani, mint amennyire a testükkel törődöm.

A coaching számomra egy eszköztár ennek elősegítésében. Egy a rengeteg lehetséges alternatíva közül, ami nyitottá, fókuszálttá és tudatossá tud tenni annak érdekében, hogy észrevegyem az emberek lelki elakadásait, és segíteni tudjak, azaz, hogy közös együttműködésünkkel hozzá tudjak járulni a korábban megoldhatatlannak tűnő, megtorpanást okozó problémáik megoldásában.

Az ICF által is elismert Gordon TA Coachképző Akadémia képzésével léptem be a coaching világába, mert fontos volt számomra, hogy egy hiteles iskola indítson el a pályámon, és egyben szimpatikus volt, hogy az iskolám szakmai műhelye a Berne-féle tranzakcioanalízist, a Gordon-féle kapcsolati modellt és a Rogers-féle emberközpontú szemléletet gyúrja eggyé. 

Saját coaching tevékenységemről itt olvashatsz bővebben. 

Hiszem, hogy nem beszélhetünk testi egészségről lelki egészség nélkül.

Épp ezért nem úgy tekintek magamra, hogy két szakmám van, sokkal inkább úgy, hogy egy hivatásom van, és törekedni fogok rá életem végéig, hogy állandóan fejlődjek benne: a holisztikus emberismeret.

Mindeközben szükségem van olyan kikapcsolódási formákra, amik során időnként el tudok távolodni hivatásomtól, és meg tudom élni más oldalaimat is. Számomra a meditációt a szabad levegő, a futás, vagy épp a lovaglás jelentik, melyek nélkül nem tudnám önmagamat adni a szakmám gyakorlása során sem.

Szintén fontos ökifejező eszköz számomra a fotózás, amit ugyan az elmúlt években hanyagoltam, de még mindig közel érzem magamhoz ezt a hobbit, és remélem, a jövőben ismét előveszem a fényképezőgépem.

Amikor pedig éppen túlcsordulnak a gondolataim, írok. Ennek egy szelete jelenik meg az oldalam Morzsák menüpontjában.

Rólam mondtátok