Kisgyermekkorom óta orvos akartam lenni, mert mindig is érdekelt az emberi test működése.

Az egyetemen végezve aneszteziológus és intenzív terápiás orvosként kezdtem a pályafutásomat. Az aneszteziológia és az intenzív terápia számomra a mai napig az orvostudomány egyik legösszetettebb ága, nagy háttértudást és gyors döntési képességet igényel.

Néhány évvel az orvosi egyetem után orvos-közgazdász szakra iratkoztam be, így bepillantást nyertem a gazdasági életet mozgató mechanizmusokba, a vállalati szféra sajátos működési elveibe, gazdasági szervezetek mindennapi nehézségeibe. Érdeklődésem fókuszában a magyar egészségügy gazdaságtana állt. 

2016 januárjában egy orvos szakmai szakszervezet alelnöki posztjára jelöltek, innentől kezdődött egészségügyi aktivista tevékenységem. Tapasztalatot szereztem TV, rádió- és újságszereplések, illetve politikai szereplőkkel való tárgyalások terén.

A szakszervezeti szerepvállalásom befejeztével az alapítványi mozgástér felé vettem az irányt: tagja vagyok a 2018-ban indult Jobbulást! Alapítvány csapatának. 2018 végén pedig a néhai 1001 orvos hálapénz nélkül mozgalom régi tagjaként csatlakoztamegy olyan orvoscsoporthoz, akik 2019 decembere óta végül a Magyar Orvosi Kamarát is vezetik. 

Bár mindez nem kapcsolódik szorosan az orvosi mivoltomhoz, fontos részei életutamnak, és jelentősen formálták a világról alkotott képemet.

Minél több emberi sorsot láttam orvosként, annál inkább kialakult bennem egyfajta hiányérzet. A nyugati orvostudomány ugyanis főleg a testtel foglalkozik, és egyre inkább azzal szembesültem, hogy a gyógyítói munkánk során figyelmen kívül hagyjuk azt a szubjektívumot, amit léleknek vagy pszichének nevezünk.

Orvosi képzésünk során nem kaptunk teljes eszköztárat ahhoz, hogy be tudjuk vonni a pszichét a test gyógyításába. Hiszem márpedig, hogy a kettő nem szétválasztható.

Közgazdasági tanulmányaim során kaptam inspirációt arra, hogy coachinggal foglalkozzak. Közgazdasági érdeklődésemet kiterjesztettem a vállalati coaching és szervezetfejlesztés irányába, miközben emberközpontú orvosi mivoltomnak egy nélkülözhetetlen eszköztárat adtam ahhoz, hogy a testen túl a lelket is elérjem. Így indultam el a vállalati és a magánéleti coaching felé.

A coaching egy a rengeteg lehetséges alternatíva közül, ami nyitottá és tudatossá tud tenni abban, hogy észrevegyem az emberek lelki elakadásait, és segíteni tudjak.

A vállalati coaching világában egyre jobban kezdett érdekelni az aktuális vállalatiproblémákon túl a mélyebb lélektan számtalan aspektusa. Érdeklődésem egyre inkább erre terelődött, így született meg bennem végül az elhatározás, hogy megkezdjem több éves és talán soha teljesen véget nem érő pszichoterápiás képzésemet.
A pszichoterápián belül számomra a legvonzóbb irányzat a pszichodinamikus pszichoterápia és annak megannyi derivátuma (standard analízis, analitikusan orientált munka, pszichodinamikus rövidterápiás irányzatok), így módszertanilag is leginkább ezeket követem, ezekben képződtem és képződöm folyamatosan. A szemléletvilágomat emellett jelentősen formálta az orvos mivoltom is, így kiemelten érdekelnek a pszichoszomatikus és szomatopszichés kórképek.

Hiszem, hogy nem beszélhetünk testi egészségről lelki egészség nélkül. Hiszem, hogy méltánytalanul keveset foglalkozik jelenleg a nyugati orvostudomány és a modernkori társadalmunk a pszichés folyamatokkal, és azoknak az élet minden területére való ráhatásával. Márpedig az ember holisztikus megközelítéséhez, a tényleges egészség eléréséhez egyaránt figyelembe kell venni a testi, lelki és a szociális egészséget is.