Rend a lelke mindennek

(2 perces olvasási idő)

- Jó napot kívánok - mondta a parkolóőr, nehéz léptekkel odakacsázva az autóhoz. Méretes hasán egy műszálas fehér pulóver feszült, amin még árulkodó jelként ott kapaszkodtak a septiben megevett kifli utolsó morzsái. Bal kezének kérges fonákjával igyekezett lesöpörni a habzsolás apró nyomait, miközben jobb kezével kopott vászon nadrágjának zsebéből előhúzott egy kék-fehér, csíkos nyugtatömböt.

- Jó napot kívánok - mondták, lehúzva az autó ablakát.

- Meddig maradnak?

Értetlen csend.

- Mi az, hogy meddig maradunk?

- Hát hány órát lesznek itt? - kérdezte a parkolóőr, szavainak erősebb hangsúlyt adva némi indokolatlan tagolással.

- Ezt előre tudnunk kéne? Egy kirándulóhelyen? - kérdeztek vissza olyan hangon, ami akár egy halvány fuvallat is lehetett volna egy vita vihara előtt.

Igenlő hümmögés jött a műszálas pulcsi által eltakart prominens has tulajdonosából.

 

Kis szünet. Mindannyian várták a dörgést a villámlás után. A parkolóőr végigsimította a tavaszi melegben gyöngyöző halántékát, hátra túrva kevés, őszülő haját. Megigazította korábban homlokára tolt olvasószemüvegét, és szétrágott végű tollával megvakarta az állát.

- Nálunk itt ez a szokás... - mondta megrántva a vállát, és apró szemeiben egy leheletnyi bocsánatkérés volt - de van napijegy is - tette hozzá.

- Fura egy szokás... - mondták kicsit még sértődötten, de a harag vihara már elszállt, és kezdte a helyét átvenni a megértés.

- Hát igen… tudják, mert régen az volt, hogy jöttek, én felírtam a rendszámukat, aztán később észrevétlenül kihajtottak anélkül, hogy fizettek volna - sóhajtott - Nem én találtam ezt ki, - tette hozzá - de az emberek csalnak.

- Hát jó. Két órát fizetnénk akkor.

- Két órát? - parányi szemeiben felcsillant a lelkesedés - Írom is a jegyet! Aszondja, hogy… most van… tíz óra huszonnyolc perc, akkor tizenkettő óra huszonnyolc percig érvényes a jegyük. Jó így?

- Jó - sóhajtották, beletörődve a furcsa szokásba.

- Négyszáz forint lesz.

 

Fém csörrent fémen, egy papír kitépődött a társai közül, majd egy köszönés után felhúzódott az ablak, a parkolóőr pedig visszakacsázott másfélszer másfélszeres bódéjába a kiflije és a zacskós teje mellé. Hasán megtámasztotta a műanyag tányért, homlokáról visszacsúsztatta szemüvegét nyirkos orrára, és olvasta tovább a bulvár napilapot.

 

Pontosan két órával később, távozóban még vetettek egy pillantást az őrbódé felé. A parkolóőr változatlan pozícióban kémlelte az újságot, mit sem törődve a parkolóból távozókkal, vagy épp az időkerettel.

Őt csak az érkezők érdekelték már.

 

Dr. Máté-Horváth Nóra

Kövess Facebookon!

Legutóbbi bejegyzések

Kategóriák

78725814_471988990189396_2659472294035849216_o
kagyló

Könyvajánló

2019 decemberében megjelent A Camino maga az Élet című regényem, melyről az alábbi linkre kattintva olvashat többet.

A könyvről

Dr. Máté-Horváth Nóra

orvos és pszichoterapeuta-jelölt

© 2017-2024 Ragyogdtul.hu 

Készítették Dr. Máté-Horváth Nóra és örök barátja, Firsh. Minden jog fenntartva. Az oldal és annak teljes tartalma, beleértve az írásos és képi elemeket, Dr. Máté-Horváth Nóra tulajdonát és szellemi termékét képezik, ezek bármilyen formában történő felhasználása, másolása a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvényben foglaltaknak megfelelően szerzői jogvédelem alatt állnak, felhasználásuk  csak a szerző írásos engedélyével lehetséges.

*

Adatkezelési tájékoztató