Hét másodperc

(2 perces olvasási idő)

Ahogy a folyó felett sétáltam, hitetlenkedve néztem az ismerős hidat, a pillérjein megtörő víztömeget, a kis örvényeket, amik keletkeznek – mint váratlan mozgás a látszólagos mozdulatlanságban.

Olyan békés volt minden. Az ébredő város, a víz fodrán megcsillanó aranysárga napfény, a munkába sietők szapora léptei és a kutyát sétáltatók tétova csoszogása, az őket kecsesen kerülgető biciklisták suhanása mind-mind olyan ismerős volt, olyan nyugalmat árasztott a maga nyüzsgésében, hogy elképzelni sem tudtam, hogy mindaz a béke, amit a folyó és a híd adnak, épp csak annyira stabil és maradandó, mint bármi más az életünkben.

Hét másodperc.

Azt mondják, ennyi idő alatt történt. Ennyi idő alatt süllyedt el a hajó.

Persze, gondoltam, történnek ennél rövidebb idő alatt is tragédiák, de talán pont ez a különösen kegyetlen ebben a hét másodpercben: hogy még épp elég idő arra, hogy megértsd, vége, épp elég, hogy ez a felismerés fájjon, hogy érezd, ahogy kicsúszik a kontroll a kezedből, és elvesztesz mindent, amit biztosnak hittél… de arra már, hogy enyhíts a fájdalmadon, nem elég.

Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét… számoltam a lépteimet a hídon, másodpercenként egyet.

Ennyi tehát hét másodperc.

Mit tennék, életem váratlanul utolsóvá váló hét másodpercében?

Vajon lenne-e időm az ijedtségen és félelmen kívül másra is gondolni?

Vajon lenne-e időm legalább fejben gyors búcsút mondani azoknak, akiket szeretek?

Vajon lenne-e időm közülük mindenkit megölelni a képzeletemben?

Vajon lenne-e időm átgondolni, mit hagyok hátra?

Vajon lenne-e időm bocsánatot kérni, ha csak fejben is, azért, amit vétettem?

Vajon lenne-e időm megbánni a bűneimet?

Vajon lenne-e időm, amennyire lehet, lekerekíteni és elengedni mindent, ami hét másodperccel korábban még úgy tűnt, évtizedekig megkérdőjelezhetetlenül az enyém marad?

Vagy talán nem is az életem végén gondolkoznék, hanem abban reménykednék, hogy valahogy kiszabadulok a víz fogságából, és csak akkor érteném meg a helyzetet, mikor éltető levegő helyett víz tölti fel a tüdőmet?

Vajon mire elég hét másodperc?

Vajon meddig marad mindaz az enyém, amit most állandónak és stabilnak gondolok?

 

Dr. Máté-Horváth Nóra

Kövess Facebookon!

Legutóbbi bejegyzések

Kategóriák

if_resolutions-05_897243

Olvass Morzsákat

A Morzsák alatt általam írt történeteket, novellákat és apróságokat találsz, olvass tovább!

Olvasd a többi írásom!
if_lightbulb_62310

Olvass a coachingról

A coaching egyre inkább felkerül a mentális segítő szakmák térképére.

Ha úgy érzed, Neked szól, jelentkezz hozzám bátran coachingra!

Többet a coachingról!
profil1.3

Olvass rólam

Amennyire az interneten lehet, oldalamon bemutatkozom leendő ügyfeleimnek és olvasóimnak szakmám, életutam és motivációm ismertetésén keresztül.

Olvasd el, ki vagyok!

© 2017-2019 Ragyogdtul.hu 

Készítették Dr. Máté-Horváth Nóra és örök barátja, Firsh. Minden jog fenntartva. Az oldal és annak teljes tartalma, beleértve az írásos és képi elemeket, Dr. Máté-Horváth Nóra tulajdonát és szellemi termékét képezik, ezek bármilyen formában történő felhasználása, másolása a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvényben foglaltaknak megfelelően szerzői jogvédelem alatt állnak, felhasználásuk  csak a szerző írásos engedélyével lehetséges.

*

Adatkezelési tájékoztató