Az utolsó érv

(3 perces olvasási idő)

És itt ültök egymással szemben úgy, hogy fél éve nem beszéltetek.

Összevesztetek a szeretet ünnepe után, naná, mikor máskor, ráadásul te még beteg is voltál épp aznap, és már akkor is tudtátok, hogy ez az összeveszés nem az a fajta, aminek az érvei idővel halványulnak, aminek az indulata elpárolog. Nem, ez az az összeveszés, ami mély, ügyetlenül betapasztott, valójában soha be nem gyógyult sebeket szakít fel, ahol neked van érved és neki van érve, de ezek az érvek olyan távol állnak egymástól, mint paprikás krumpli a lekváros kenyértől, és hiába mondod te, ő nem hallja, és hiába mondja ő, te nem hallod. Egyébként is neked van igazad, ezt te tudod, a barátaid is mondják, a családod is mondja, igazából mindenki tudja, csak ő nem. Pedig ez téged most nem vigasztal, neked a mindenki jelen esetben nem számít, csak ő számítana. Szerinte pedig nincs igazad, hálátlan vagy, és egyébként csoda, hogy eddig elviselt.

Hát így telt el köztetek egy fél év, néha váltottatok egy levelet, máskor spóroltatok a karakterekkel, és mogorva SMS-ek születtek, de ennél tovább nem jutottatok. Te azt vártad, hogy ő majd valamelyik levelet olvasván jobb belátásra tér, ő azt várta, te szállsz magadba. Kard ki kard, élő vita híján az érvek és ellenérvek némán birkóztak egymással, szinte láttad, ahogy összekapaszkodnak, és gyűrik egymást, és egyszerűen nem értetted, ő miért nem tér jobb belátásra, hisz nincs igaza.

Egy idő után már bekapcsolt a csakazértis és a csakazértse, te aztán tuti nem leszel az, aki enged, na még mit nem, ő bántott meg téged, te érzed magad megtámadva, naná, hogy nem neked kell bocsánatot kérned. Az pedig, hogy valószínűleg ő ennek pont az ellenkezőjét gondolja, egyszerűen dühített, tovább hergelt, mégis hogy gondolhatja, hogy majd te kérsz bocsánatot hosszú idők mély sebeinek feltépéséért.

Most viszont itt ültök egymással szemben, egy tál leves fölött, lelketekben fél évnyi, epésen keserűvé aszalódott nehezteléssel, de nem jönnek a szavak. Helyette az életetekről beszélgettek, az elmúlt hónapokról, te hogy vagy, ő hogy van, kivel mi történt. Hogy hallottad-e, igen, hallottad, ne beszélj, de-de, ugye milyen fura, jaj dehogy, várható volt.

De egyszer csak elfogy a felületes téma, pedig még van hátra a levesből, és olyan, mint mikor a western-filmekben pisztolypárbajnál az egymásnak eddig háttal álló felek hirtelen megfordulnak, és előrántva revolverüket tüzelni kezdenek. Ütköznek az érveitek, és emelkedik a feszültség a halk, de a maga csendességében mégis ordító hangotokban, és te mondod, hogy de rosszul esett, ő meg mondja, hogy nem is úgy volt, mert igazából te kezdted, és te kikéred magadnak, és folytatjátok sokáig, te meg már fáradsz, de látod, ő is fárad. Minek is találkoztatok személyesen, kérded magadtól, hiszen ugyanott tartotok, mint fél éve, semmit sem puhultatok, semmit sem változtatok, ennek így nem lesz se eleje, se vége.

És bár belefáradtál, ő csak mondja és sorolja tovább, és már fáj a fejed, és akkor egyszer csak a sírás határán megkérded, hogy de ha ennyire nem értitek egymást, akkor minek ez az egész, miért kellett ma találkozni, és erre ő ingerülten rácsap az asztalra, hangosan csörrennek meg a fémesen csillogó evőeszközök, és te meg összerezzensz, és riadtan nézed. Ő pedig a haragtól eltorzult arccal, az ingerültségtől megfeszült hangszalagokkal azt kiabálja, azért, mert szeret. Azért akart látni, mert szeret, és mert hiányoztál.

Te pedig nézed, és nem tudod, sírjál-e, vagy hisztérikusan nevess fel, vagy csak engedd ki a feszültséget egy sóhajtással, de hirtelen úgy érzed, hogy bár az egymásnak ütköző érvek maradtak mereven egymással szemben, mint ahogy a fekete sakkbábuk állnak a fehérekkel szemben, de ez, ez az utolsó érv, ez megkerülte az egész sakktáblát, és hiába vannak a bábuk felállítva, már nem érdekelnek, mert ezt sokkal jobban érted, mint az egész sakkot, ami amúgysem a te műfajod.

És megfogod a kezét az asztal felett átnyúlva, és ő is megfogja a tiedet, és bár kihűlt már a leves, igazából nem is érdekel titeket többé.

 

 

Dr. Máté-Horváth Nóra

Kövess Facebookon!

Legutóbbi bejegyzések

Kategóriák

78725814_471988990189396_2659472294035849216_o
kagyló

Könyvajánló

2019 decemberében megjelent A Camino maga az Élet című regényem, melyről az alábbi linkre kattintva olvashat többet.

A könyvről

Dr. Máté-Horváth Nóra

orvos és pszichoterapeuta-jelölt

© 2017-2024 Ragyogdtul.hu 

Készítették Dr. Máté-Horváth Nóra és örök barátja, Firsh. Minden jog fenntartva. Az oldal és annak teljes tartalma, beleértve az írásos és képi elemeket, Dr. Máté-Horváth Nóra tulajdonát és szellemi termékét képezik, ezek bármilyen formában történő felhasználása, másolása a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvényben foglaltaknak megfelelően szerzői jogvédelem alatt állnak, felhasználásuk  csak a szerző írásos engedélyével lehetséges.

*

Adatkezelési tájékoztató