Furcsa.
Furcsa dolog ott ülni egy szobában, ahol én inkább hallgatni, mintsem válaszolni szoktam.
Kérdések jönnek, rólam.
Nem olyanok, mint korábban oly' sokszor, amikor médiában szerepeltem: nem egy szervezetről, amit képviselek, nem egy csoport hitvallását kommunikálva. Ez alkalommal a saját esszenciámat kellett megfogalmaznom. Maszk nélkül.
Meztelennek éreztem magam a kérdések és az őszinte érdeklődés kereszttüzében, hiába a kedvenc póló, az új farmer, a meleg tea. Kattogott a zár a kamerán, miközben az asztalon ott pihent az ezüst, kopott diktafon, rajta éberen pislákolt a piros LED, jelezve, hogy ő is figyel.
Nézem a képeket. Tényleg ilyen görbe vagyok? Tényleg ennyi ránc van az arcomon? Tényleg így gesztikulálok?
Valószínűleg igen.
A beszélgetésből hangfelvétel lett, a hangfelvételből cikk lett, a cikkből pedig tükör lett. Tükör, amit szeretek.
Köszönöm Kurucz Adriennek és a wmn.hu-nak!
Fogadjátok szeretettel a velem készült interjút ebben a rendhagyó Morzsában.
*
A képért köszönet Hámori Zsófiának.
Hasonló Morzsák:
