...egy értelmetlen vita margójára minden haragosnak, sértőnek és sértődöttnek
A különböző vélemények országában állítólag elfogadott, mi több, teljesen természetes, hogy egy ugyanazon dologról két embernek kettő, három embernek három, négy embernek pedig négy, egymástól eltérő véleménye van, és ezt még fel is merik vállalni egymás előtt, mindenféle szégyenérzet nélkül.
Abban a hitben élnek ugyanis, hogy a szabad véleményformáláshoz és -nyilvánításhoz, megfelelő formai kereteken belül, mindenkinek joga van.
Azt is gondolják, hogy a vélemények kulturált ütköztetése mozdíthatja előre a világot.
Mi több, értik azt is, hogy nem feltétlenül csak egy igazság létezik.
De ha nem is a világ előmozdítása a tét, mert csak egy olyan kis egyszerű téma van terítéken, mint például, hogy a tojás illik-e a lecsóba vagy, hogy megy-e a bordó a rózsaszínhez, akkor rosszabb esetben csak egy vállrándítással, jobb esetben egy mosollyal nyugtázzák, hogy többen többfélét gondolnak.
Ha pedig mégis valami világot előmozdító gondolat válik a vita tárgyává, meghallgatják egymást. Azt hihetnénk talán, mi, akik a világ másik részén vagyunk, hogy ez nem könnyű, de nekik valahogy mégis megy: végighallgatják, ahogy a másik elmondja a másmilyen véleményét, és furcsamód nem érzik eközben, hogy a sajátjuk védelme érdekében különböző fegyvereket, úgy mint önismétlést, hangerőt, gúnyt, bántást vagy a másik elértéktelenítését kéne segítségül hívni.
Ennek megfelelően tehát nem ismételgetnek végtelenül, és nem lesznek egyre hangosabbak, hogy túlkiabálva nyerjenek csatát.
Nem érzik szükségét annak, hogy korukra való hivatkozással, vélt vagy valós tapasztalatukkal, korábbi rossz bevésődéseikkel csökkentsék az ellenérv értékét.
Nem keresnek kevésbé vagy épp jobban sértő jelzőket, véleményük különbözőségétől még nem lesz szűklátókörű, tapasztalatlan vagy érzéketlen a másik.
Nem gúnyolódnak és nem válnak kioktatóvá, kirekesztővé vagy ellenségessé.
Minden egyéb eszközük elfogytával nem manipulálnak sértődéssel, zsarolással vagy haraggal.
Helyette hagyják, hogy a másik elmondja és megmagyarázza álláspontját. Mi több, nemcsak hallgatnak, hanem meghallgatnak, mert tudják, ebben a meghallgatásban teremtődhet meg a megértés és az elfogadás magja, ami végül közös állásponttá nőheti ki magát.
A különböző vélemények országában ugyanis tudják, hogy a mienktől eltérő vélemények nem a saját biztonságunkat rengetik meg, hanem a dolgok fejlődését szolgálják.
Hasonló Morzsák:
