A rendhagyó Morzsám, amiben elmesélem az elmúlt másfél hónapom egyik fontos vonulatát, ez alkalommal a wmn.hu oldalon jelent meg.
Talán ott kezdődött, hogy váratlanul, értelmetlenül meghalt egy fiatal betegem Nagypénteken. A halálhíre valóságos sokként ért, így ez a húsvét így sokkal inkább szólt nekem a halálról, mint a feltámadásról. Ennek jegyében, a betegem halálával a fejemben harmadnap leestem egy vágtázó lóról.
A baleset okozta sérülés akkor és ott még elviselhetőnek tűnt, de az elkövetkezendő napok és hetek visszaigazolták, hogy kellett volna orvosi segítség. Mégis el kellett telnie másfél hétnek, amíg eljutottam odáig, hogy segítséget kérjek. Ebben benne volt a a tagadás és bagatellizálás, a saját büszkeségem, de leginkább a félelmem a kiszolgáltatottságtól, hogy milyen lehet a másik oldalon, amikor úgy lépsz be a kórházba, hogy beteg vagy, és nem orvos. Nem azért félnék, mert nincs az ellátásban bizalmam: tudom, hogy el lennék látva. Tudom, hogy óriási emberi küzdés, rengeteg pozitív gesztus van az egészségügyben. De a másik oldalon lenni pedig sokkal nehezebb.
Olvassátok hát a teljes írást a wmn.hu-n!
Hasonló Morzsák:
