Újragondolt fogadalmak

(2 perces olvasási idő)

Én, e sorok írója, évünk utolsó negyedévében megfogadom, hogy…


ha elvégeztem a munkámban mindazt, amit többletként bevállaltam, és

ha a becsúszó önkéntes feladataimon is úrrá lettem, és

ha a hobbijaimból kinőtt kötelezettségeimet is gond nélkül abszolváltam, és

ha meggyógyult a lelkem és a jelenleg sajgó lábam minden túlterhelésből, és

ha megválaszoltam az immáron háromszázon felüli olvasatlan, pedig valószínűleg részben fontos levelemet, és

ha találkoztam mindazokkal, akik – felocsúdva kezdeti sértődésükből – mostanra valószínűleg inkább elfelejteni kívánnak engem, és

ha sűrű bocsánatkérések közepette helyrehoztam ezen kapcsolataim közül az értékesebbeket, és

ha végre eljutok odáig, hogy a tárgyév végén egy huzamban nyolc órát aludjak, és

ha végre lesz olyan nap, amikor fél hétnél tovább tudok aludni…

összefoglalva: ha a mostani időszakot túlélem,


akkor

(de akkor tényleg!)


a következő évtől kezdve

nem vállalok be többletmunkát “meglátjuk, mi sül ki belőle” alapon, és

nem vállalok be többletmunkát szívesség alapon, és

nem engedek be egynél több önkéntes munkát, és

nem terhelem túl magam, és

nem halogatom a levelek megválaszolását, és

nem halogatom a találkozókat, és

nem sértek meg leterheltségem szülte időhiányból fakadó távolmaradásommal senkit, és

nem alszom keveset, és

nem kelek túl korán, és

egy új ember leszek.


*


Na jó, szóval én, e sorok írója, most, december harmincegyedikén konstatálom, hogy fenti fogadalmaim jelentős része jelenleg teljesíthetetlen. Elfogadom, hogy vannak fogadalmak, amiket néha el kell engedni. Pontosabban: minden fogadalom előtt tervezni kell, én pedig történetesen elég nagyvonalúan bántam a terveim során az idővel, és beleestem abba a hibába, hogy – elszakadván a realitástól – felelőtlen ígéreteket tettem magamnak, és – bár ők erről a gondolati fogadkozásról mit sem sejtenek – ismerőseimnek. 

Tehát én, e sorok írója, megfogadom, hogy a holnaptól beköszönő Újévben sokkal pontosabban osztom be az időmet úgy a munkában, mint az önkéntességben, a terhelésben, a levélírásban, a találkozásokban, az alvásban és az ébrenlétben egyaránt.


*


Én, e sorok írója, kudarcos fogadalmaimra való tekintettel az új esztendő tizedik napján megfogadom, hogy
soha
többé
nem
fogadok
meg
semmit. 

 

Dr. Máté-Horváth Nóra

Kövess Facebookon!

Legutóbbi bejegyzések

Kategóriák

78725814_471988990189396_2659472294035849216_o
kagyló

Nézd meg a könyvem!

2019 decemberében megjelent A Camino maga az Élet című regényem, melyről az alábbi linkre kattintva olvashatsz többet.

Olvass a könyvről!

© 2017-2019 Ragyogdtul.hu 

Készítették Dr. Máté-Horváth Nóra és örök barátja, Firsh. Minden jog fenntartva. Az oldal és annak teljes tartalma, beleértve az írásos és képi elemeket, Dr. Máté-Horváth Nóra tulajdonát és szellemi termékét képezik, ezek bármilyen formában történő felhasználása, másolása a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvényben foglaltaknak megfelelően szerzői jogvédelem alatt állnak, felhasználásuk  csak a szerző írásos engedélyével lehetséges.

*

Adatkezelési tájékoztató