- Kalandutazás lesz? - kérdezte, ahogy az enyhén rázkódó repülőgép folyosóján állva a környező ülések fejtámláiba kapaszkodtunk.
- Olyasmi - feleltem -, amolyan hirtelen jött ötlet által vezérelt utazás.
- Azok a legjobbak - bólintott helyeslően.
Egyet előrébb léptünk a sorban. A mosdóra vártunk - mi és a gép utasainak legalább a fele.
- És maguk? - kérdeztem vissza - Maguk is kalandutazás? Hirtelen jött ötlet?
Tűnődve vakarta meg egyik kezével az állát.
- Nos… maga az ötlet az valamivel több, mint negyven éve jött, de viszonylag hirtelen, igen… így talán azt felelhetem, hogy igen.
Nem értettem.
- Negyven éve…?
- Kicsivel több, igen. Tudja, akkor határoztam el, hogy elveszem Emily-t feleségül. Így hát megházasodtunk, lett két gyerekünk, van három unokánk az egyiktől - a másiktól nem, az amolyan mérnök-féle, azoknál mindig tovább tart a családalapítás manapság -, és most, egy szép negyven év végén úgy döntöttünk, megérdemeljük ezt az utat a világ másik végére.
Meghatódtam. Annyira szépen mondta!
Még egy lépést léptünk előrébb a sorban. Más fejtámlákba kapaszkodtunk.
- És hol ebben a hirtelenség? - kérdeztem.
- Ott, hogy Emily mellett döntöttem! - nevetett - Ott volt már egy bő éve az orrom előtt, mint barát… de én ilyen késői típus vagyok, tudja. Aztán egyszer csak rájöttem, hogy tulajdonképpen ő kell nekem. Több, mint negyven éve.
- Sok idő… - mondtam sután.
Újabb lépés előre. Elfogytak előlem az emberek. Elengedtem az utolsó támlát.
- Sok is, meg nem is. Az emberek manapság mást gondolnak a házasságról. Azt gondolják, megpróbálják, de ha nem megy, eldobható. Azt gondolják, meg kell kötni, és utána megy magától. Azt gondolják, a gyerekek megszületésekor minden kiteljesedik, és utána béke van. Szerintem rosszul gondolják. A házasság minden nap egy feladat. Minden nap egy kihívás: hogy szeresd akkor is, ha épp szólni sincs kedved hozzá, hogy engedj neki teret, hogy ne hibáztasd, ha épp nincs időtök egymásra, hogy ne csald meg, ha épp van, aki többet törődne veled, mint ő. Annyi kihívás! Dolgozni kell rajta. Emily is dolozott, én is. Összehoztuk ezt a negyven évet, meg a két gyereket, szerintem ennél többet nem is kívánhatnánk. Talán ezt az utazást Új-Zélandra, ezt még igen.
Mosolyogtam, és mosolygott ő is. Sorra kerültem a mosdóban. Az ülésemhez visszatérvén később még kedvesen intett egyet, majd visszament a saját helyére, Emily mellé, ahol az elmúlt negyven évét töltötte, és ahol az elkövetkezendőket is tölteni fogja.
Hasonló Morzsák:
