Hamuról

Isá, por és homu vogymuk - jut eszembe a szóról, bár aligha jelentette a halotti beszéd szerzőjének ugyanazt ez a szó, mint nekem.
Mikor először találkoztam Hamuval, tényleg alig volt nehezebb, mint egy marék hamu. Óriási, elálló fülei voltak, kerek, sárga szemei, szürkeségét pedig csak a nyakán lévő fehér pötty törte meg. Teljesen egyértelmű volt, hogy Hamu lesz a neve.
Hamu egy macska, és mint ilyen, egy igazi akaratos zsarnok, egy hisztis, nyávogó, szeszélyes nőszemély, egy kecses manökken, egy szürke prémbunda, egy veszélyes fegyver, egy bújós kislány, egy dorombolós kölyök, egy kiszámíthatatlanul cikázó villám, egy szeretetgombóc.
Hamu nem nőtt nagyra, valahol három kiló környékén úgy döntött, megáll a növekedésben, ilyen kis testtel talán hatékonyabb lesz a vadászatban, a rosszalkodásban és a szublimálásban (azaz abban a tevékenységében, hogy valami számomra ismeretlen dimenzióba átlépve eltűnik a lakásból).
Igaza volt.
Hamu rosszaságlistája olyan hosszú, hogy egy könyvet kitöltene, pedig csak hat éve gondolkozik következő ádáz tettén.
Voltam már miatta bolhás.
Ebből adódóan fújattam már körbe ipari rovarirtó szerrel az amúgy tiszta és rendezett lakásomat.
Szaglásztam már körbe a lakásban, hogy honnan jön az az irdatlan macskapisi szag, és találtam rá frissen mosott, Hamu által “megjelölt” ruhakupacokra.
Számtalanszor vadásztam már élő, minden kétséget kizáróan nekem szánt ajándék gyanánt hozott egeret a lakásban.
Szedtem már össze szétmarcangolt madárkát a dolgozószobából.
Sepertem már össze atomjaira tört poharat a nappaliban.
Sepertem már össze általa levert orchideát a hálószobában.
Pakoltam már vissza általa kipakolt ruhásfiókot.
Húztam már el erőnek erejével a duplaszárnyú ruhásszekrényt, ami mögé bepottyanva nem tudott kiszabadulni, és kétségbeesetten nyávogott.
Sikítottam már fel ijedtségemben miatta, amikor éjszaka a fürdőszoba felé támolyogván a sötétben a lábam köré csavarodott.
Apropó éjszaka: telepatikus képességeivel hajnali 4-kor minden nehézség nélkül fel tud ébreszteni, hogy szememet kinyitva (képzavarral élve) farkasszemet nézhessek a három kilós, szabad akarattal rendelkező zsarnokommal.
Számtalan harisnyám bánta már a karmait.
Számtalan tollam viseli magán tűhegyű fogainak nyomát.
Számtalan karmolásom van testszerte, mintegy mementójaként egy-egy harcias játszásnak.
Izgultam már miatta, amikor egy-egy éjszakára kimaradt.
Izgultam már miatta, amikor beteg volt, sőt, kölyökkorában fél évig mosogattam a taknyot kis fecskendővel az orrából.
Nemrégiben egy álló estén keresztül mosogattam a puha bundájából ki az egércsapda lemoshatatlan ragasztóját, amibe a láthatatlan ellenfél vadászása közben a spájzban bele talált ragadni.

Mindeközben számtalan dologra tanít. Türelemre, az állatok szeretetére, játékra, bolhairtásra, egérfogásra, seb- és karomápolásra és cirógatásra. Ha filozofikusabb oldalról akarom megközelíteni az állattartás témáját, hiszem, hogy az állatoktól sokat tanulhatunk önmagunkról is, a gondoskodásról, a tiszteletről és a szeretetről.

Hamu egy áldás és egy átok egyszerre. Lesz még róla szó, a rosszaságlistájának és hőstetteinek számtalan elemét jegyeztem le az évek során különböző írásokba, melyek idővel felkerülnek ide is.
Ismerjétek meg tehát Hamut.