Gyerekkori álmom teljesült azzal, hogy orvos lettem, ám pályakezdő orvosként nehéz volt belülről szembesülnöm az egészségügy merev, feudális rendszerével, a múlt század kövületeként rajtunk maradt, íratlan, de mégis örök érvényességű szabályokkal, az emberi és szakmai igazságtalanságokkal.

Olyan egészségügyet szeretnék, ahol az ember van a középpontban. Ahol a páciensek érdekeit soha nem írhatják felül lobbiérdekek, ahol orvos és beteg, orvos és orvos, valamint orvos és nővér között partneri, és nem lekezelő viszony van.

Játszmáktól és korrupciótól mentes, transzparens egészségügyi rendszert szeretnék. 

Mindemellett hiszem, hogy valós változást az egészségügybe nem a mindenkori pártpolitika, hanem az alulról szerveződő, a szakmát aktívan gyakorló szereplőkből álló mozgalmak hozhatnak, így mi magunk is tehetünk az egészségügy jobbátételéért, ki-ki a maga mozgásterén belül.

Így kerültem néhány pártpolitkától mentes, tettvágy és jobbító szándék által vezértelt, pro bono szerveződés közelébe, úgy mint: